- HU
- EN
Ladjánszki Márta
L1-tag (2001-) és az L1 Egyesület művészeti alelönke (2002-)
fotó: Roland Szabo (L1 Egyesület)
10 kérdés – 10 válasz
Hol ébrednél fel holnap legszívesebben?
Nem szoktam ezen gondolkodni, ábrándozni. Viszont azt tudom, olykor azt képzelem, hogy kismadárként berepülök egy-egy idegen házba, helyre és ott töltök egy kis időt, kicsit beilleszkedve valaki másnak a világába. De csak egy időre.
Mi volt a legdurvább tinédzserkori lázadásod?
Lázadtam, de nem nevezném durvának. Mai szemmel cigarettázni már nem számít annak, de akkor anyukámat azért kiakasztotta a tény. Depeche Mode bármilyen mennyiségben jöhetett és a fekete ruhás korszak is megvolt (kinek nem?). A gyógyszerek, drogok, általában a tudatmódosító szerek soha nem vonzottak, amikor már a táncművészettel foglalkoztam, akkor pedig kifejezetten nem érdekelt azoknak a művészete, akik ilyen állapotban alkottak. Szeretem, ha a művész a tehetsége miatt képes átváltozni, varázsolni.
Mivel foglalkoznál, ha nem azt csinálnád, amit most?
Erre a kérdésre előbb meg kéne fogalmaznom, hogy mivel foglalkozom most, mert egyetlen tevékenység nem tudja lefedni. Az alkotás, előadás, olykor tanítás mellett ma már az időm nagy részét a tanulás, szervezés, tájékozódás, kapcsolódások kötik le. Ha ezeket nem csinálnám, lehet, hogy boldogabb is lennék, mert olykor nyomaszt mindez. Ráadásul mindent társadalmi munkában teszek, mert az L1 Egyesület élén, non profit szervezetként ez az út. Szóval, ha nem ezt csinálnám, szívesen kötnék, varrnék, kézzel készítenék jó időben karácsonyi és szülinapi ajándékokat a szeretteimnek, és ha az időmből még telne akár másnak is.
Milyen „fölösleges” dolgokra pazarolod a legtöbb időt?
A vissza nem térülő energia, munka és idő befektetése olyan dolgokba, mint a kulturpolitika-politika vagy akár emberekbe, akik elfelejtenek korrekten viselkedni.
Vannak babonáid, rituáléid, mielőtt színpadra lépsz?
Mivel egy ideje túl sok időmet töltöm szervezéssel, s ráadásul lehetőség is alig adódik színpadon lenni, felidézem a rituálémat. A kezdetek kezdetén, az adott előadásnapon semmi mást nem csináltam, csak koncentráltam és lélekben készültem az esti előadásra. Ahogyan sűrűbbé és egyre aktívabbá váltam, a fenti folyamat lecsökkent és az előadás előtt 2 órával nem ettem, csak folyadékot vittem be a szervezetembe, sminkelés előtt fogat mostam és színpadra lépés előtt egy-két percre lehúnytam a szememet és elgondolkodtam, köszönetet mondtam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, s hogy egyáltalán rátalálhattam erre a kifejezési módra és adott esetben valakinek ajánlottam az előadást aznap este. Amikor pedig zuhany alá álltam a napom befejezése előtt, gondolatban megköszöntem, hogy adhattam.
Mikor és hol támadnak a legjobb ötleteid?
Teljesen változó. Inspirálni tud egy élethelyzet, így született például a Terpeszkedő combok szólóm (elmélyülten csurgattam a hátamra a forró vizet és hirtelen megláttam ezt a kádjában görnyedő alakot és tetszett a kép, tovább gondoltam), vagy inspirálóan hat rám egy másik ember közelsége, akár a táncosaimé, zenészeimé. Inspirál, ha hisznek bennem és partnerséget ajánlanak fel, akikkel dolgozom.
Milyen történelmi vagy kitalált személyiséggel innál meg szívesen egy kávét/teát/pohár bort?
Nem nagyon vannak ideáljaim és nem is akarok ilyen mértékben kötődni a történelemhez, személyekhez. De az anyai nagyapámmal szívesen elbeszélgetnék egyszer, a mostani fejemmel, hogy halljam és többet megtudjak róla. Állítólag nagyon jó ember volt, értett mindenki nyelvén akár társasági, akár munkás beszélgetésben vett részt. De lehet, hogy csak annyi is elég volna, ha a szemébe nézhetnék és megfoghatnám a kezét.
Melyik érzékszervedet tartod a legfontosabbnak?
Csak azt tudom mondani, ha bármelyiket is elveszíteném, nagyon hiányozna. Szeretek megízlelni valamit, szeretem, ha hallom, ha hozzám szólnak, szeretem, ha tapinthatok tárgyat, testet, szeretem, ha láthatom a színeket és tájakat. Szeretek érzékelni, érezni, még ha olykor fájdalmas is, mert mindig ráébreszt, milyen különleges, hogy egyik érzékszervemről sem kell lemondanom.
Mi az az egy dolog magaddal kapcsolatban, ami másokat szerinted meglepne?
Februárban betöltöttem a 41. életévemet:-)
Hogy látod magadat tíz év múlva?
Nem látom magamat két év múlva sem. Sajnos olyan körülmények között kell dolgoznom, olyan országban élnem, ahol nincs hosszú távú jövőkép. Ezért csak azt tudom mondani, hogy hogyan szeretném látni magamat. A családom vesz körül és kiegyensúlyozott, biztonságos légkörben élünk, az egészségi állapotunk csak annyira romlik, amivel még meg lehet találni a harmóniát és lehet tervezni. Szeretném, ha a szakmámban elismert lehetnék, szeretném tovább segíteni azokat az önálló művészeket, akiknek fontos egy óvó tekintet, kisebb-nagyobb támogatás. Szeretnék csak annyit dolgozni, hogy a minősége meglegyen és megélhetésemben is biztonságot adjon. Soha nem akartam a világot megváltani sem személyes sem szakmai életemben, de világmegváltó élményeket adni másoknak, mindig érdekelt. Ezt jó lenne még tíz év múlva is gazdálni.
(2015. január)