Nyelvek

Herold Eszter

táncos, koreográfus, tanár

L1-rezidens 2013 és L1-tag (2014-)

 

10 Kérdés – 10 Válasz
Hol ébrednél fel holnap legszívesebben?
A leendő, jelenleg romos martonvásári házunkban, az SK rusztikus szobák valamelyikében.

Van olyan könyv, film, darab, vagy zeneszám, amiről úgy érzed, rólad szól?
Thomas Mann Tonio Krögere, Hermann Hesse Demianja. És valami miatt a Veronika kettős élete c. film, noha semmiféle párhuzam nem fedezhető fel. Az atmoszférája mégis nagyon én.

Mi volt a legdurvább tinédzserkori lázadásod?
Talán lassú lázadásnak számított, hogy minden szülői rosszallás ellenére kapaszkodtam a színjátszásba, valahogy nem engedtem el, majd anélkül, hogy otthon bárki is bátorított vagy segített, pláne dicsért volna érte, kiküzdöttem pár barátommal – mestert és helyszínt kerítve -, hogy modern táncot tanulhassunk vidéki városunkban, ahol ez akkor még nem volt divat.

Mivel foglalkoznál, ha nem azt csinálnád, amit most?
Egy kávézóm lenne irodalommal, saját süteményekkel, sajttal, borral, diófával, befogadható komoly és jazz muzsikával. Én a sütiket sütném. A menedzselést nem vállalom.

Mi az első három tétel a bakancslistádon?
Eljutni odáig magamban és a társammal, hogy Álmos fiamnak testvért adjunk szeretésben, békében és biztonságban.
Tégláról téglára épített otthonunkban végre kettőnk boldogságát is megélni a vőlegényemmel.
Kötetbe rendezni a verseimet.

Vannak babonáid, rituáléid, mielőtt színpadra lépsz?
Nem különösebben. De egy ideje csak olyan darabokat komponálok – akár magamnak, akár másnak, ami így vagy úgy, de lélegzéssel indul. Mert annyira izgulok, mikor felizzanak a fények, hogy időt kell hagyjak magamnak, illetve a táncolónak, hogy minden backstage készülés és összpontosítás ellenére és után is valóban megérkezhessen, belelélegezze magát a rá váró történetbe. Hogy igazán akkor mozduljon majd, mikor készen áll. Mikor már a mozdulatában és a testében kering minden figyelme.

Mikor és hol támadnak a legjobb ötleteid?
Leglehetetlenebb és hétköznapibb helyzetekben. Villamoson, mozgólépcsőn, bevásárlás közben, ágyban, félálomban. Éppen ezért általában nem tudom feljegyezni őket, és a felük elvész. A legelső koreográfiámat a kollégiumi szobámban költöttem ágyban fekve, paplan alatt. Lévén nem volt próbatermem, csak a kolesz ujjnyi vastag porral lepett pincéje, ahol köhögtem, ha csak megmozdultam. Ezért fent kitaláltam, lent kipróbáltam. Így készült az első duettem.

Mi a legrégebbi ruhadarabod?
A legrégebbi gönc itthon valójában nem is az enyém – édesapámé volt, születése körüli hetekben hordta. Mikor a fiam megszületett, a kórházban másnap ráadtam. Azóta őrzöm a ruhát is, a képet is.

Mi az az egy dolog magaddal kapcsolatban, ami másokat szerinted meglepne?
Hogy elég jól főzök, s ha újra tudok koncentrálni, továbbra is írni (is) szeretnék, hogy van testvérem, hogy a magasművészet mellett hétköznapi dolgokon is tök jókat röhögök. Sőt. Ja, és tudom mozgatni a jobb fülemet.

Hogy látod magadat tíz év múlva?
Boldog feleségként, a „ház” asszonyaként, édesanyaként, jó, továbbra is lelkes, de már nem kapkodó és erőt nem pazarló pedagógusként, önálló, egyre mélyebb és csendesebb rétegek ajtajait nyitogató alkotóként.

(2016. január)