L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület és az Art Stations Foundation koprodukciója

A fabrik Potsdam és a VARP-PA 2012 Artists in Residence Programm támogatásával

rendező/koreográfus: Ladjánszki Márta (H)

táncolja: Joanna Leśnierowska (PL)

zeneszerző/előadó: Varga Zsolt (H)

fénytervező: Tomáš Morávek (CZ)

külön köszönet: Kókai János (H), Koroknai Zsolt (H), Kozár Edit (H)

kosztüm: Butterfly, Manier - Németh Anikó (H)

 "A test a személyiség látható formája." (Mary Starks Whitehouse)

“Ladjánszki Márta darabjaitól általában ’befordulós’ leszek, és nem azért, mert ’befordulós’ darabok. Sokkal inkább azért, mert nagyon mély darabok. Olyan témáról mesél, olyan kérdéseket feszeget, és olyan mélyről hozza föl mind magából, mind alkotótársaiból, vagy táncosaiból a válaszokat, válaszcsírákat, hogy az nagy figyelmet kíván. És persze bennem is megrezdülnek/megpendülnek a hasonló szálak, a hasonló mélységek érintődnek.“ (részlet Seszták Ágota írásából)

Ladjánszki Márta kortárs tánccal foglalkozik Budapesten, mint független koreográfus és táncos. Ő magából a testből, a belső gondolatokból nyeri az inspirációt, és a belső gondolatokat látható információvá alakítja. Hiszi, hogy mindenki más (nem csak külsőleg), és ettől gazdagabb az életünk. Ezért ünnepli minden darabjában a testet.

Az utóbbi években rendszeresen együtt dolgozik Varga Zsolt zenész, zeneszerző, mozgásművésszel.

JOSHA az első közös munka Joanna Leśnierowska dramaturg, tánckurátor, író, előadóművésszel.

támogatók: L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület, Art Stations Foundation, NKA Táncművészeti Kollégium, NEFMI, International Visegrad Fund VARP-PA, Fabrik Potsdam, cie. Public In Private, Studio 142 Berlin, Lengyel Intézet Budapest, Cseh Centrum Budapest, Műhely Alapítvány, Bakelit M.A.C., Salvador Cabaret

médiatámogató: Magyar Színházi Portál, FÜGE, fidelio, tancelet.hu

Ladjánszki Márta szeret érdekes figurákkal dolgozni, az ő személyiségükből kiindulva alkotni. Olyan előadóval hozta létre mostani koprodukcióját is, akiről nehéz levenni a tekintetet. De ehhez nem elegendőek az alany karakteres vonásai, kell az olyan finom, de biztos kezű arcképfestő is, mint Ladjánszki. Aki ennyire képes ráhangolódni alkotótársa rezgéseire, saját maga háttérbe szorításával a másik személyét hagyja kibontakozni művében. Keretbe foglal egy testileg, lelkileg erős egyéniséget, miközben felénk is tükröt tart. Hisz szeretünk másra mutogatni, miközben nem vesszük észre, hogy mi is hasonló problémákkal küzdünk. Csak mi nem mernénk őket őszintén bevállalni, mint a portréalany. Talán még bevallani sem. (Kovács Emese_Ellenfény)