VAN Társulat: A Szoba

/kortárs mozgásszínház/

koncepció/koreográfia: Botos Kíra és a táncosok

A szoba egy megfoghatatlan tér. Bár határai, berendezési tárgyai, pontos funkciója van, ide bármi befér. Emberek, állatok, tárgyak, benyomások, félelmek, titkok, magány és találkozás húzódnak meg: minden, mert ez egy kicsinyített univerzum, amely mikrokozmoszával a hányódó, nagybetűs emberség metszetét adja. A szoba az lesz számunkra, aminek látni akarjuk, s azt látjuk meg benne, amire szemünk van: tükör pillanatnyi határainkról, kapcsolatainkról, a lényünk fizikai, érzelmi és lelki kereteiről.

2012. június 20., 21. 20 óra

Bakelit M.A.C.

A Van Társulat táncosai több mint öt éve dolgoznak együtt. Egy-egy ötletet közösen valósítunk meg, így a koreográfus mindig erősen alapoz a táncosok mozgására. Most a csapat kiegészül négy zenész élő előadásával.

Mikor alakult a VAN Társulat és kik a tagjai?

2005-től dolgozunk együtt. A tagság igen változó, hiszen egy-egy projektre rendeződünk össze. Természetesen van egy magja a csapatnak, akik rendszeresen előfordulnak. Az alapító erőt Lakat Andrea adta: ő mozgatja legtöbbször a társulatot. Állandó tagok közé tartozik még: Ciceri Klára, Székely Tímea, Biharvári Kornél és jómagam. A holdudvarban azonban jóval többen vagyunk: például Zsigmond Szilvia, Németh Szilvia, Kiss Melinda, Kovács Noémi, Jobbágy Bernadett.

A társulatunk laza szövedék: rugalmas és színes. Éppen az adja a frissességét, hogy nem profi társulatként dolgozunk.

Milyen az együttműködés a tagok között? Mennyire lehet összhangban tartani a tagokat, ha mindenkinek van a társulaton kívül is élete?

Általában heti rendszerességgel van próbánk, így feltétlenül adunk keretet a munkának. Ezen kívül egy-egy előadás elkészítése, valamint adott fellépések azok, amik rendszerezik életünket. A civil élettel valóban nehéz összeegyeztetni a rendszeres próbákat, éppen ezért van rugalmasság azzal kapcsolatban is, hogy éppen ki dolgozik egy-egy projekten. A másik hátulütő az, hogy egy-egy darab nagyon hosszan készül, hiszen a próbafolyamat így elhúzódik. Ugyanakkor ez izgalmas ízt ad egy darab fejlődésének. Mivel rég óta dolgozunk együtt, jól összeszokott csapat vagyunk. Két munkamódban dolgozunk általában: vagy hosszan készülünk egy nagyobb bemutatóra, vagy improvizatív jellegű performansszal készülünk.

A Bakelitbe A Szoba című előadással érkeztek júniusban. Mi az előadás érdekessége, ami miatt nem szabad kihagyni?

A szoba c. darabnak nagyon különös az atmoszférája: egyszerre intim és nyomasztó. Nem könnyen emészthető darab, de éppen ezért érdemes elidőzni vele, hordozni egy-két napig. Leginkább az emberi kapcsolatok és határok kérdését feszegeti. A lélek bugyraiba száll le egészen az őrület kérdéséig. Mindezeket az életképeket lazán belehelyezi az emberi élet folyamatába a születéstől a halálig. Ugyanakkor nem egy didaktikus történetet szeretne elmondani, hanem erős érzelmi benyomásokat adni. Sok az apró, de jelentőségteljes mozdulat, gesztus benne.

A mozgásanyagon kívüli érdekesség maga az elektronikus zene, ami kimondottan a darabhoz készült és egyben a mozgásvilág ihletője is. Ehhez négy zenész adta a tehetségét: Tóth Márton, Bertók Márton, Marquetant Tamás és Molnár András.

Kiknek szánjátok, esetleg ajánlanátok az előadást?

Nem hiszem, hogy egy bizonyos közönséget céloznánk meg a darabbal. Nem ajánlanám annak, aki könnyed szórakozásra vágyik. Ajánlanám azonban mindazoknak, akik szívesen elidőznek egy-egy alkotással néhány napig hagyva, hogy az hasson rájuk.

Az előadással tavaly részt vettetek a Fringe fesztiválon, idén a Bakelitben mutatjátok be, hogy alakul majd az előadás jövője? Készültök az előadással esetleg külföldre is?

Természetesen szeretnénk a következő évadban is játszani. Valószínűleg az MMS-ben fogjuk táncolni. Szívesen vinnénk fesztiválokra, akár külföldön is.

Merre tart a társulat? Milyen terveitek vannak a jövőt tekintve?

Jövőre valószínűleg új darabba kezdünk. Személy szerint erősen izgat egy szólókra épülő darab, amely a bálvány evilági és nem evilági létét járja körbe elvont térben és elvont időben. Egy olyan entitás létezése ez, ami kicsit ember, kicsit istenség, de alapvetően maga is törékeny élőlény.