koncepció/rendezés: Ladjánszki Márta

motívumok: Bill Young (USA)

előadók: Garai Júlia (tánc), Kovács Noémi (tánc), Molnár Csaba (tánc), Oliver Mayne (zene), Varga Zsolt (zene)

zeneszerző: Oliver Mayne és Varga Zsolt

fény: Dézsi Kata

kosztüm: Pillangó

alkotótársak: Bill Young, Celine Larrere, Koroknai Zsolt, Kozár Edit

támogatók: L1 Független Táncművészek Társulása - L1 Táncművek, Bill Young & Colleen Thomas Company, NKA - Táncművészeti Kollégium

1-2-3-4-5: Édeshármas táncban elbeszélve

Ladjánszki Márta: BY the way kritika

Mihez kezdjünk egymással? Mihez kezdjünk egy szerelmi háromszöggel? Mihez kezdjünk a fájdalommal? Meg lehet-e úszni fájdalom nélkül? Érdemes-e megúszni? Ladjánszki Márta új kortárstánc darabja, a BY the way ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Felfokozott hangulat a Palackpultben, mind ráhangolódtunk a táncra, most ért véget KNI kiállításmegnyitója a Hangárban, ahol kortárs tánc-show-t láthattunk Bicskey Lukács és a Willany Leó Improvizációs Táncszínház jóvoltából. Lehullott a lepel, várt a bor, mehetünk a Stúdióba. Itt kezdődik Ladjánszki Márta intim hangulatú premierje.

"Kedvesen izgató, ahogy érintesz! Baráti ölelésben forrunk össze és ránk feszül a kínzó magány - olykor. Vágyunk megjelenni, együtt lenni, látni és láttatni, mutatni és megmutatkozni. Feledésbe merülünk, de előtte még találkozzunk, csak egyszer még!"

Két zenész a színpadon, minden monokróm és egyszerű, a zene meditatív és néhol nyugtalanító. Semmi más, csak két fehér lepel és egy vetített fehér téglalap van a táncosok (Garai Júlia, Kovács Noémi és Molnár Csaba) mögött. Különös találkozásokról mesélnek, amelyekben keveredik a vágyakozás, a taszítás, a félelem és a fájdalom egyaránt. Folyamatos kapcsolatban vannak ők hárman, még akkor is, amikor egyikük a színfalak mögött öltözik. De a zenészeket (Varga Zsolt és Oliver Mayne) sem hagyják magukra, így vagy hárman, vagy négyen, vagy öten vannak a színpadon. Keverednek. 

Egy fiú és két lány, egymást felemelik, ledobják, együtt mozognak vagy épp pont teljesen külön, vagy érintik egymást, vagy eltávolodnak. Egymástól és tőlünk. Pont úgy, ahogy az igazi szerelmesek az úgynevezett valódi életben. Mozdulataikban szerepet kap a lassúság, az érintés, a belső figyelem és főleg az egymásrautaltság. A kapcsolatokba beköltözik a tér, és közben mintha a zenészek története is megelevenedne. A végén mindhárom táncos a zenébe és a hangulatfénybe takarózva áll előttünk, a nézők is szinte csupasznak érzik magukat, és így ér véget a darab. Jöhet a virág, a maradék bor és egy izzadt séta hazafelé az éjszakában.

Gödöllei Anna

Fotók: Kozár Edit