- HU
- EN
közlemény a táncélet.hu oldalon
Megszűnik az L1 Táncművek
| 9 év után vonta meg a működési pénzt a kuratórium | |
|
“Csak midőn már ittál a csönd folyójából, fogsz igazán dalolni. S midőn elérted a hegytetőt, a csúcsra akkor Búcsúzunk egy helytől és egy közösségtől! 1998 óta működik az L1 Független Táncművészek Társulása (6 alapvetően meghatározó táncos-alkotóval megalakulva, később két taggal bővülve, de az utóbbi években már csak három fő társulat képviseletében), akik 2001 óta (immár 9 éve) béreltek egy helyet, az L1 Táncműveket. A stúdió nemcsak a tagoknak, hanem más, főleg kortárs tánc és színház területén dolgozó alkotónak adott “otthont” és teremtett lehetőséget arra, hogy elmélyültebb munkát lehessen folytatni a tökéletesen felszerelt két próbateremből álló stúdióban és irodában. Ez a hely BÚCSÚZIK, nem lesz többé, s a közösség mint olyan is MEGVÁLTOZIK. Elengedhetetlen folyamat a változás maga, mégis nagyon fáj, ahogy az elmúlt évek küzdelmei sem tudták megértetni a fontos döntéseket hozó emberekkel, hogy kell ez a hely, s az is nagyon fontos, hogy nem egy kézben van a vezetése, hanem egy demonkratikusan működő szervezet üzemelteti, tartja fent. Az idei, újként felállt működési kuratórium, s az ő döntését jóváhagyó előadóművészeti tanács egyértelműen arra szavazott (és későbbi információk alapján a jövőben is ezt kívánja képviselni), hogy nem akarja támogatni az L1 Egyesület azon tevékenységét, hogy fenttartson és üzemeltessen egy ilyen (tökéletes) helyet. S mivel a támogatást elvonni szándékozza, Egyesületünk úgy döntött, hogy felmondja a bérleti szerződését és KIKÖLTÖZIK 2010. december végével! Egy korszaknak vége, de ezzel átalakul az L1 Egyesület maga is, hiszen a fő profilja, hogy tagjainak és más kortárs színházcsinálónak ingyen teremtsen lehetőséget a próbákra, MEGSZŰNIK! S amíg kialakul az új cél és vállalás, lehet, hogy hosszabb idő is eltelik. Abban viszont változatlanul hiszünk, hogy munkánk és elképzelésünk, hogy csak úgy érdemes dolgozni, hogy többen egységet alkotva sokszínű alkotói közösséget hoznak létre, (már az elejétől kezdve) domináns és egyedülálló volt! Magunkra maradunk a semmiben lógó érzésgumókkal, melynek lenyelése és újboli kibocsátása rendkívül leterhelő és nehéz folyamat. Egy ilyen helyzetben önkéntelenül is átértékelődik a múlt, a jelen és a jövő, de ezzel együtt az emberi kapcsolatok is. Barátaink két részre tagozódnak ezáltal: támogatók és érdektelenek csoportjára. Talán most már kezdjük felfogni veszteségünk súlyát, pedig rendkívül mély érzelmi sokkot kell átélnünk azzal a ténnyel, hogy elhagyjuk azt a “fészket”, amit mi teremtettünk meg és másokkal is megosztottunk. Innen sajnos nem látszik a kiút, s ez alapjaiban rendíti meg lelkünket. Miért pont velünk történik mindez? Mit csináltunk rosszul, hogy ezt a büntetést kell elszenvednünk? kérdések csapódnak az üresen kongó falakhoz, de igazi választ nem kapunk! A gyász analizálásakor sokszor hangzik el az alábbi gondolat: “A kérdésekre nehéz választ találni. A vádaskodástól a bűntudatig, számos fel nem dolgozott lelki komplexus teret kap ebben a szakaszban. Rendkívül fontos, hogy sokat beszéljen, kommunikáljon, meséljen és meséljen emberünk, aki veszteséget él át. Újra és újra át kell gondolnia, hogy mi történt és ez miként befolyásolja életét.” De vajon bennünket ki hallgat majd meg? Nem a szakma, aki beletaszított ebbe a helyzetbe, de talán a nézőink, akik hűségesen követték tevékenységünket, akik támogató sorokat írtak nekünk. És nem utolsó sorban azt a bizonyos 1%-ot is nekünk juttatták, hogy ezzel is segítsék munkánkat (próbalehetőség az L1-tagok mellett bárki jelentkezőnek, aki mezitlábas tánc-színházban működik, rezidens programban felkaroltunk kül- és belföldi alkotókat, már 9 éve kortárs táncfesztivált szerveztünk fiatal tehetségeket is bemutatva, beindítottuk a táncszínházi programot a Bakelit M.A.C.-ben, mert egyre kevesebb lehetőség nyílik az új alkotások nem csak bemutatására, hanem továbbjátszására). A gyász következő szakasza az ürességélménnyel kapcsolatos. Magunkra maradunk: jövőnk megszűnt létezni, jelenünk múltunk árnyékában vegetál. Majd aztán lassan fel fogjuk építeni az új életet, ehhez azonban segítségre van szükség. A jóbarát ilyenkor igazi közvetítővé válik a külvilág és köztünk. Ezért arra kérünk mindenkit, aki még mindig támogatná munkánkat, hogy egyszerűen legyenek mellettünk. Szóban, hallgatásban, fizikailag. Tükrözzünk, tompítsunk és várjunk. A feladat: áthidalni az átjárhatatlannak tűnő elszigeteltséget. Körvonalazódnak az új élet játékszabályai. Ennek megfelelően új célok és vágyak kapnak teret. “Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és MEGSZŰNIK AZ L1 TÁNCMŰVEK, mint az L1 EGYESÜLET bérleménye (2001-2010) Köszönjük az elmúlt 12 évben minden segítő szándékú munkatársunknak, hogy együtt dolgozhattunk és hosszabb-rövidebb ideig segíthettük egymás munkáját. Köszönjük kollégáinknak, akik az L1 táncművek megnyitásakor és utána is követték tevékenységünket és támogattak minket (baráti jó szóval, tárgyi segítséggel) és nem utolsó sorban köszönjük mindazoknak, akik évente úgy gondolták, hogy adójuk 1%-át egyesületünk munkájára szánják. (L1 Kortárs Táncfesztivál - tervezett időpontja: 2011. szeptember / EU-s partnereinkkel együttműködésben workshop fesztivál és kölcsönös bemutatkozási lehetőségek szervezése / pályázati segítségnyújtás) Ladjánszki Márta Egy 2003-as videófelvételt ajánlunk a figyelmükbe: Berger Gyula Habcsók és más című táncszínházi előadása az L1-tagokkal került felújításra. Jó szórakozást! Néhány adat múltunkból: Működési támogatásukat, amit az L1 Egyesület pályázott meg, s kizárólag a stúdió fenttartására, bérlésére, rezsiköltségeire és üzemeltetésére fordított - a mindenkori Minisztériumtól, Fővárostól és az utóbbi időkben az NCA-tól kapta, s ezen kívül az önálló alkotók saját művészi pályázatukat is benyújtották, ahol kifejezetten művészi célokat fogalmaztak meg, tehát mint L1-tagok a próbaterembérlésre már itt nem pályáztak soha. Az elmúlt évben kellett először (és utoljára) az Egyesület működési pályázatában megjelentetni két tagjuk művészi pályázatát is, de ezt a kuratórium nem vette figyelembe, s az a döntés született, hogy nem támogatja az Egyesület azon igyekezetét, hogy üzemeltesse és fenttartsa az L1 táncműveket. Álljon itt egy rövid lista, hogy milyen támogatással bírt az L1 Egyesület és az egyesület tagjainak művészei. L1 Egyesület működési támogatásai: Berger Gyula - 1998-2010 (Berger Gyula és Barátai Együttes, majd Zéró Balett): Mészöly Andrea - 1998-2008 a DecaDance alapító tagja - önálló alkotóként nem kapott működési támogatást Gál Eszter - 2001-2006 (Company ST néven): Ladjánszki Márta 2001-2010 önálló alkotóként és cie. Ladjánszki néven az alábbi szerint kapott támogatást: Szabó Réka 1998-2010 (később Tünet Együttes néven): Hargitay Ákos és Michaela Pein 1998-2006 (akik 2006-os “kinullázásuk” után Bécsbe költöztek és azóta is ott dolgoznak és tanítanak - nagy sikerrel)
2011. január |
