Nyelvek

Szemessy Kinga

táncos, tánckutató, tanár

L1-rezidens 2020

 

10 kérdés – 10 válasz

– Hol ébrednél fel holnap legszívesebben?

– Kétezer méter magasan, hóesésben, szerénységben. Közben egy macska dorombol mellettem, arrébb pedig pattog a tűz a kandallóban és érzem a készülő kávé illatát. A lekúszó nap mindent kékes-narancsra fest. Nyál.

– Van olyan könyv, film, darab, vagy zeneszám, amiről úgy érzed, rólad szól?

A Nagy Hal szeretném, ha rólam szólna. Talán szól az ars poeticámról, de nem mindig az életvitelemről.

– Mi volt a legdurvább tinédzserkori lázadásod?

– Anyukám szeme láttára, egy otromba „nesze!” gesztusként széttéptem az értesítő levelet, amiből kiderült, felvettek az ELTE jogi karára. Addigra nekem már a „nem két lábbal a földön állós” szakmák felé húzott a szívem.

– Mivel foglalkoznál, ha nem azt csinálnád, amit most?

– Valószínűleg a húszas éveim közepéig az élsport, azon belül is a vívás lett volna a világom közepe, aztán a sok olimpiai éremmel a kezemben beiratkoztam volna az orvosira, hogy idegsebész és/vagy traumatológus váljon belőlem. Legalábbis tizenhat éves koromig ezek voltak a fő aspirációim…

– Milyen évszámot írnál be egy időgépbe, és miért?

– Két dolgot szeretnék megtapasztalni: az 1956-ös forradalmat és annak előszelét Magyarországon, illetve 1300 körül a még ember által lakatlan Új-Zélandot és a māorik érkezését. Átmeneteket, fordulópontokat.

– Mi az első három tétel a bakancslistádon?

– Izland, anyaság, megtanulni németül.

– Milyen „fölösleges” dolgokra pazarolod a legtöbb időt?

– Például ezekre az ilyen interjúkra.

– Mikor és hol támadnak a legjobb ötleteid?

– Hajnalban, félálomban, a „szundi” alatt, illetve zuhanyzás közben. Vagy egy vita közepette. Amikor nem keresem.

– Mi az az egy dolog magaddal kapcsolatban, ami másokat szerinted meglepne?

– Hogy szinte minden nap sírok és hajat mosok.

– Hogy látod magadat tíz év múlva?

– Olyannak, aki emlékszik és elégedett azzal az önmagával, akinek tíz éve erre nem volt indíttatása válaszolni.

2020. február